Select Page

Szurgent János Tanár Úr emlékezetére

Szurgent János Tanár Úr emlékezetére

A Batsányi János Gimnázium 60-80-as évek „aranycsapat” tantestületéből ismét egy kimagasló tanáregyéniség távozott: Szurgent János  matematika szakos Tanár Úr életének 87. évében örökre megpihent.  Generációk sokaságát  oktatta  igényesen szaktárgya  elsajátítására úgy, hogy alapos muníciót adva képesek legyenek helytállni az élet során rájuk háruló feladatok megoldására. Élete és tanári munkássága elválaszthatatlanul összeforrt szeretett Gimnáziumával, amelynek 1959-tól nyugdíjba vonulásáig 1991-ig volt – megszakítás nélkül – a nevelője. A végső búcsúzás pillanatában   volt munkatársai és tanítványai nevében nagy tisztelettel és főhajtással  idézem ide színes egyéniségét,  felejthetetlen tanári munkáját.

Szurgent János 1931-ben Szegeden született polgári család negyedik gyermekeként, és iskolai tanulmányai is – egészen az egyetem befejezéséig – ide kötötték. Idős korában is elismeréssel emlegette középiskoláját, a Piarista Gimnáziumot, és a Szegedi Egyetem nagyszerű professzorairól – különösen Szőkefalvy Nagy Béláról – is csak dicsérő szavakkal szólt. Az egyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomájának abszolválását követően 1953-ban a Szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban kezdett el tanítani. 1959-ben házasságot kötött Nagy Izabella tanárnővel, aki a Batsányi kinevezett biológia-kémia szakos tanárnője volt, ezért augusztus 1-gyel kérte áthelyezését a csongrádi Gimnáziumba. Innentől együtt dolgoztak az iskola nevelői karában, és nemcsak kiemelkedő pedagógus munkájukat, de harmonikus párkapcsolatukat is egyre több tisztelet és megbecsülés övezte. Példás férjként mintául szolgált arra, hogy férj és feleség hogyan tud egy munkahelyen úgy együtt dolgozni, hogy a tanítás és magánélet elkülönülve ugyan, de mégis egységben valósuljon meg. Sokakkal együtt magam is követendően szép pedagógus házaspárként tekintettem rájuk.

A Batsányiban végigvitt tanári pálya több mint 30 éve alatt diákok százai kerültek ki a keze alól. Elsősorban matematikát tanított, ezt tartotta fő profiljának. Nagyszerű felkészültsége és széles látókörű, intelligens egyénisége biztosította azt, hogy nemcsak oktatta, de a szó nagyon szorosan vett jelentése szerint, nevelte is növendékeit. A matematika hideg észre, logikára épülő tudományát célzatosan úgy tanította, hogy érdekes, életszerű, tanulságos eseteket, történeteket szőtt bele. Jó kedélyű, jó humorú emberként egy-egy tréfa vagy vidám történet sem volt idegen az óráitól. Nem volt híve a görcsös nagy akarásoknak, sokkal inkább a sziporkázó, ötleteket felsorakoztató megoldásokra törekedett, és erre ösztönözte tanítványait is. Kiemelkedő szaktanári munkáját ő is a matematika-fizika tagozatos oktatás bevezetésével élhette ki, sok talentumos tanulót eljuttatva országos versenyek kiemelkedő helyezéséig. Örömét lelte a tanulókkal való foglalkozásban, a szakköri nehéz feladatokkal való közös megbirkózásban. Sokszor úgy belefeledkezett ezekbe a „tréningekbe”, hogy az idő múlásáról nem is vett tudomást. Őszinte örömmel vette és követte diákjai eredményeit, és figyelemmel kísérte pályájukat az érettségi után is. Büszke volt sikeres tanítványai teljesítményére, mert joggal gondolta, hogy az alapok kiépítésében neki is szerepe volt. Különösen szívesen emlékezett Brindza Béla volt neveltjére, aki még a negyvenet sem betöltve a Debreceni Egyetem matematika professzora lett.

A közhiedelem úgy tartja, hogy a matematika tanárokat – nehéz tantárgyuk miatt- a diákok közül csak kevesen zárják a szívükbe. Kollegaként magam úgy tapasztaltam, hogy ez nem egészen van így.  Szurgent Tanár Urat diákjai többsége megszerette, mert humánus, megértő-elfogadó irányítása mellett tisztelték benne a szakmáját értő, reálisan értékelő pedagógust.  Igazi klasszikus tanár-egyéniség volt, aki maximálisan igyekezett minden ismeretet módszeresen átadni, és ezt követően  szigorú elvárásai voltak, de ezt megértő szeretettel tette. A diákok körében annak is köszönhette népszerűségét, hogy természetjáró szakosztályt vezetett a 60-as, 70-es években. Ennek keretében járták az ország különböző tájait, szereztek személyes tapasztalatokat Magyarország szebbnél szebb helyeiről. Volt olyan tanév a 60-as években, amikor az iskola 450 diákjából 150 tanuló tagja volt az egyesületüknek.

Az évek múlásával magas szinten végzett szaktanári munkája és diákjai versenyeredményei nemcsak az iskola falai között váltak ismertté, hanem a megye középiskoláiban is egyre többet hallottak róla. Az akkori világban a szaktanárok egyik legrangosabb elismerése volt, ha valakit szakfelügyelői munka végzésével bíztak meg.  Szurgent Tanár Urat 1976-ban kérték fel erre a feladatra, amit 10 évig látott el. A megye középiskoláit összefogva az ő feladata volt a matematika oktatás irányítása, ellenőrzése. A megtisztelő megbízatás egyben óriási felelősség és tehertétel volt. Nagy igyekezettel, hozzáértéssel, nagyvonalú intelligenciával látta el ezt a sok utazással együtt járó feladatát. Az iskola tanárai is büszkék voltak arra, hogy ebben az időben ilyen kiemelt feladat ellátására kérték fel, mert ez az intézmény tekintélyét is növelő tényező volt.

A közéletben a városi TIT-ben vállalt sokáig szerepet: elnökségi tag, majd elnöke volt a szervezetnek. Ide Havas Gyula bácsi (a Gimnázium egykori igazgatója) munkáját segítendő kapcsolódott be, akivel élete végéig megértő jó barátságban álltak.  A rendszerváltást követően 1990-től 1994-ig önkormányzati képviselőként vett részt a közügyek irányításában. A jó szándékú jobbítás hitével vetette magát ebbe a szerepkörbe, és optimistán reménykedett a gyors változásokban. Később a polgármesterek által életre hívott „Bölcsek Tanácsában” vállalt tanácsadói feladatot, és a közmeghallgatások rendszeres jelenlévőjeként fejtette ki figyelemre méltó észrevételeit, javaslatait. Érdeklődő, széleskörűen tájékozott,  nyitott egyéniségét idős korában is megőrizve élete utolsó heteiben is bármilyen helyi vagy tágabb kérdésről volt megalapozott véleménye. Távozásával szegényebbek lettünk, mert az ő álláspontjában időnként egy  távoli kor szűrőjén áttört tapasztalat, életérzés villant meg, amit csak az tud hitelesen közvetíteni, aki azt meg is élte.

Példa értékű munkájáért több elismerésben volt része. Kiemelt jutalmazásai mellett 1984-ben „Kiváló munkáért” miniszteri elismerésben, 1997-ben „Pedagógiai díj”-ban, 2003-ban Pro Urbe elismerésben részesült. 2012-ben a Batsányi Pro Scola –díját kapta meg.

Szurgent Tanár Úr neve kitörölhetetlenül bevésődött a Gimnázium és a város történetébe. Egy nagy generáció tagjaként fejezte be azt a pályát, amelyre az utódok büszkén nézhetnek vissza, és amelyből példát meríthetnek a ma iskolája és közélete számára.

Csongrád Városi Önkormányzat Szurgent János tanár urat saját halottjának tekinti. Temetése 2018. június 25-én, 11 órakor lesz a csongrádi köztemetőben. Engesztelő szentmiséje 2018. június 29-én a piroskavárosi templomban.

 

Fábián György, nyug. gimn. ig.

A szerzőről:

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Aktuális kérdés

Önnek mi a véleménye a Körös-toroki üdülőterületen zajló infrastrukturális fejlesztésekről?

Szavazás állása

Betöltés ... Betöltés ...

Facebook

Önnek ajánljuk